2010.10.17.
Lassan két éve, hogy eldöntöttem, lefogyok. Utáltam magamat és azt, hogy 48-as ruhákat kellett hordanom. Normál méretből MÁR nem, molettből MÉG nem gyártják ezt a méretet, vagy csak mamásat...
Nem akarom most részletesen leírni, hogy hogyan és miért híztam meg, hadd jusson téma holnapra is! :)
Inkább arról írok, hogy miért hoztam létre ezt a blogot.
Rendszeresen megkapom az ismerősöktől (persze nyilván inkább a fogyásomat irigylőktől), hogy jó-jó lefogytál, na de "mit ér így az élet?" "miért jó szenvedtetni magadat?", "nem tudnék lemondani semmiről, én szeretek enni!".
Hát: ÉN IS SZERETEK ENNI!!! (és nem szeretem a focit :) ) Így, csupa NAGYBETŰVEL. Szeretem az édességeket, a tésztát, a magyaros ételeket, jöhetnek a tenger gyümölcsei és a jó magyar borok is. Nem vagyok hajlandó fogyókúrázni, lemondani bármiről is, mert abban a pillanatban, ha ezt meg kell tennem, farkaséhes leszek. Nem akartam gyorsan lefogyni, de sikerült. Le kellett cserélnem az egész ruhatáramat, elajándékoztam szinte mindent, nem akarok újra nagyméretű ruhákat venni, ezért életmódot váltottam.
Azt szeretném bebizonyítani a blogban, hogy apró módosításokkal lehet szénhidrátszegényen főzni, úgy hogy a család is megegye.
Mára ennyi, fürdetés-altatás, de holnap leírom a hétvégi menüt, hátha ötleteket kapnak az olvasók.
